Nepomuki János valamikor 1340 és 1350 között született, a csehországi Pomuk (ma: Nepomuk) városkában, Plzeň (németül: Pilsen) közelében, német-cseh ősökkel rendelkező szülők gyermekeként. Gyermekkoráról nincsenek adatok.

1369-ben császári jegyző lett a prágai érseki kancellárián. 1380-ban szentelték pappá. Ezután jogot tanult Prágában, majd a páduai egyetemen. Itt lett 1387-ben az egyházjog doktora.

1389-ben Johann von Jenstein prágai érsek kinevezte általános helynökévé. Ezekben az években nagyon feszült volt a viszony a prágai érsek és az uralkodó, IV. Vencel cseh és német-római király között. 1392-ben az érsek panaszlevelet adott át a királynak, amiben sérelmezte az egyház és a klérus elnyomását, és sürgette a helyzet jogi tisztázását. A király a levélre nem válaszolt, hanem elhatározta, hogy egy új püspökség létrehozásával csökkenti a prágai érsek gazdasági és egyházi hatalmát. E királyi terv meghiúsításában szerepe volt az érseki helynöknek, aki nem azt a személyt nevezte ki a kladraui (csehül Kladruby) bencés kolostor apátjának, akit a király a létrehozandó új püspökség élére szeretett volna állítani.

Csak fél évszázaddal későbbi források említik először, hogy a király haragját nem csak ez az intézkedés váltotta volna ki, hanem az is, hogy Nepomuki János, a királyné gyóntatója, nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot. Vagyis a féltékeny király fenyegetőzése ellenére sem árulta el, hogy mit vallott be gyónásában a hűtlenséggel gyanúsított királyné. Hogy ez utóbbi esemény valóban megtörtént-e, nem bizonyítható. Azt viszont tényként fogadják el a történészek, hogy a király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta (a kínzásban állítólag személyesen is részt vett), és végül a Károly hídról a Moldva folyóba dobatta.

János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra. Vértanúságának a híre hamar elterjedt, de szentté avatására csak évszázadokkal később került sor.

XIII. Benedek pápa1729-ben a szentek sorába iktatta. Emléknapja: május 16. Szentté avatása után egyes nyelvterületeken a legnépszerűbb újkori szent lett.

(forrás: wikipedia)

A hazai barokk építészet ritka emlékei közé tartozik. Alaprajza egyenlõ szárú 3 szög, 1-1 oldalfala kb. 6 méter hosszúságú. 2 oldalán barokk faragású kõ ajtókeret, egyike ablakként használatos. Mindkettõt díszes, kovácsolt vasrács ékesíti. Belsejét teknõboltozat zárja. A boltozat alatt csak két falrésznél, a bejárat, illetve az ablaknyílás fölött van övpárkány.

    Az egyházi látogatás jegyzõkönyve szerint, minden év szeptember harmadik vasárnapján a hívek teljes búcsút nyernek itt. A környék törököktõl, tatároktól sokat szenvedett népe különösen tisztelte a Fájdalmas Szüzet. [...] A pálosok felkarolták ezt a gondolatot, és a temetõkápolnát a hívek fájdalmát enyhítõ Szûz Mária tiszteletére építették. Ezzel emléket állítanak a pestisjárvány elvonulásának, de kiemelték a legnagyobb szenvedést átélt szentnek: a Fájdalmas Szûzanyának emlékét. A kápolna oltárának kõszobra ugyanis (köznyelven pieta-nak nevezett) a halott fiát ölben tartó Fájdalmas Anya. Egyházi hagyományaink szerint külön búcsújáró hely is lehetett. Erre utal a két alap fején lévõ korona, illetve a fentebb említett búcsú egyházi engedélyezése.

    A kápolna berendezése egyszerû „Z” „A” monogramos, 1872-dik évszázados oltára kõbõl készült. Évente 2 alkalommal (kápolna búcsú elõestéjén, és Mindenszentnek Este) van a kápolnában Istentisztelet (szentmise). [...] A falak belül egyszerûen fehérre meszeltek. A 70-es évekig „a képtárnak” is kialakított jellege megszûnt, mivel a különbözõ adományokból származó vegyes szentképek bekerültek a plébániába. Így a kápolna belseje is eredeti állapotban van. Oltár, egy öltözõsublót és két szobor van benne mindössze két lócával.

    A kápolna tetõzetét 1984-ben kijavították, teljes csatornát kapott lefolyással, így a falba nem kerül víz, mivel ugyanezen évben a falak víztelenítése is megtörtént. A kápolna külsõ festése szépnek tûnik, melyet a hagyományos szeptemberi búcsúra mindig újrafestenek. [...] Általában napfényes, szép õszi idõ van ilyenkor. A felnõttek egységesen feketébe öltözve jelennek meg. Mindenki a saját halotti sírjánál állapodik meg. A délelõtti mise - elõzõleg rövid körmenettel – a kápolna körül szabadtéren van, és ott prédikál mindig - rendszerint vendég – pap.

(forrás: Balpataki Béla, Fejezetek Sajólád történetébõl 1387-1987)

A templom a megcsonkított kolostor épülettel jelenleg plébánia. Három község lelkipásztori ellátása tartozik hozzá: Sajólád, Sajópetri és Alsózsolca.

            Sajólád barokk temploma a fõút keresztezõdésében – az útvonaltól beljebb – lenyûgözõ látványt nyújt. A fákkal beültetett templomkertbõl kiemelkedõ torony a hármas kereszt jelével messzirõl látható. A vörös rézzel borított toronysisak méltóságteljesen nyugszik a – felújított – vörös mûemlékpalával fedett templomtetõn. A templomkert fõkapujánál ismertetõ táblán olvasható a templom és a kolostor rövid története: a templom falában márványtábla jelzi: mûemlék. A templom fõbejárata fölött a pálosok címere: két kõoroszlán tekint egy pálmafára. A kolostor nyugati szélét a század elején lebontották. A belõle kikerült anyagból, ami bõséges lehetett (90-120 cm vastag falak), épült fel a század elején a jelenlegi Polgármesteri Hivatal és az iskola régi szárnya. Feltételezhetõen ha megmarad egészében az épület, valószínûleg az ötvenes évek akkori programjának megfelelõen valami közintézmény lett volna Miskolc közelében. Így megmarad plébániának és mûemléknek.

            A templombelsõ elsõ látásra megnyugtatóan szép és kellemes. Jelenlegi fõoltára nem eredeti, múltszázadbeli alkotás. Mária és Erzsébet találkozásának jelenetével. A szentély stallumai helyreállítva az egykori pálosok keze munkái (most idõsebb Juhász József nyugdíjas Alsózsolcai asztalos fáradozásából kimunkálva). A régi fõoltár meghagyásával [...] a szembe misézõ oltár és tartozékai: felolvasó állvány és székek, Rácz Gábor iparmûvész tervei alapján készültek.

            A templombelsõ legértékesebb mûemlékei a stallumok és a padok. Ezek mellett a korszerûen felújított világítótestek, illetve a mennyezetet rejtetten világító neoncsövek alkalmazkodnak a templom stílusához. 

            Külön említést érdemel a templomhajó közepén a kripta. Méretei: 7 méter hosszú, 2,3 méter széles és 1,4 méter magas, boltozatos üreg. A fedlap díszített része már lekopott csak halálfej és néhány betû maradt meg. Az erõsen lezárt kõlap 1976-ban került felbontásra, amikor kiderült, hogy a temetkezõhely teljesen üres, eltekintve néhány apró deszka, ruhafoszlánytól és egy két díszes koporsószögtõl. Ezek otthagyásával és egy emlékeztetõ irat elhelyezésével a fedlap újból lezárta a kriptát.

            A fõoltár alatt is temetkezõ helye volt a pálosoknak. Ehhez a templomon kívül nyílik egy vasajtó. Ez a téglával kirakott üres temetkezõhely sem tartalmaz semmiféle temetkezési maradványt, annál is inkább, mivel az 1950-es években az iskola széntárolójának használták. A templom közepére helyezett keresztelõkút jól illeszkedik a környezetbe, a vele szemben lévõ mellékoltárral együtt.

            A kolostor alsó folyosóján az udvarról belépõt Fráter György ábrázoló festmény fogadja (Gajzágó Sándor alkotása 1982), amely a nagy államférfi és bíboros születésének 500. évfordulójára készült. A folyosón Demeter István pap, festõmûvész állandó emlékkiállítása mintegy 80 képben mutatja be a mûvész alkotásait.

            Az eredeti falépcsõkön a kolostor épület emeletére érkezve balról az oratórium helysége a legfontosabb. Szerzetesi hagyományok szerint a pálos barátok itt gyülekeztek imára a nap megfelelõ idõszakában. Ez a helység a templommal - újra kibontott – ablakon át van összeköttetésben. A remek, boltíves helység egységes, világos képet nyújt. Régi, nem bizonyítható hagyomány szerint az elválasztott, régi helység „börtön” célját szolgálta a helytelenül viselkedõ barátok fegyelmezésére.

(forrás: Balpataki Béla, Fejezetek Sajólád történetébõl 1387-1987)